Pillanatok amikért érdemes élni, és melyek nem fejezhetőek ki mértékegységben, sem pénzben....amelyeket nem cserélnék semmi másra...
Pesten vacogtatóan beköszöntött a tél, eleinte gyönyörű hóesés, majd szürke csúszós latyak formájában, most már többnyire az utóbbi a jellemző, sajna...és ha egy pillanatra is megfeledkeztünk volna, miközben gyermeki csodálattal örültünk a hógolyózásnak, hóember építésnek, bizony mindeközben az embernek majd lefagy a keze :o)
De ez sem tart vissza, ha jó kis mókáról van szó: Emma nagy motormániájának köszönhetően, ma kísérletet tettünk, hátha megy ez hóban is. (Tudom, tudom, ilyenkor a szánkó dívik, de összetöppedt a hó, és abban ugye már nem az igazi) A kisasszony lelkedeséde kb 15percig tartott, majd rám testálódott az nemes és igen felelősségteljes feladat, hogy a járművet szigorú gondossági kötelem mellett vihettem. :o)
Hatalmasat sétáltunk, megkergettük az összes gyanútlanul arra kószáló szarkát (azóta az Óhegy park, konkrétan demarkációs vonallal körberajzolt, szarka mentes övezet).....megnéztük a hóban hancúrozó kutyikat, majd mikor már az ujjam motorformájúra fagyott, haza indultunk.
No comments:
Post a Comment