Némiképp besűrűsödtek a napjaink, ingatlanosok jönnek mennek, papír hegyekben úszik minden...így minden nyugodt pillanatnak rendkívüli módon örülni tudunk Manóval. Iszonyat büszke vagyok rá, hogy ilyen jól viseli a körülötte zajló eseményeket, érzi, hogy változások vannak készülődőben, akármennyire is igyekszem, hogy mindezekből minimálisat vegyen észre meg, de azért ő sem vak...
A mai nap valóban picit megzavarta :))). Ugye egy ekkora gyerkőc életében az állandóság az egyik legfontosabb tényező. Mint már többször említettem, Emma szeret bölcsibe járni. Tegnap délután, konkrétan 5kor szóltak, hogy ma nem lesz fűtés, mert vmi főtávos központi melegcsináló eltört, és ha nem muszály, nem vigyem. 5-kor!!! Emberek, 5-kor mit tudsz intézni???? - Aput felhívni, és megkérni, hogy legyen olyan jó és jöjjön be. Én nem szidom kis hazánkat, szerettem, szeretek itt élni, és nem célom, vele szemben Új-Zélandot folyton favorizálni, hiszen mind a kettőnek vannak előnyei és hátrányai; de vannak olyan dolgok, amiket nehezemre esik megérteni. Az ember azért járatja bölcsibe a lányát/fiát, mert dolgozik, és nem tud vele otthon maradni, hogy ennek morális, vagy anyagi oka van, az most mindegy...de a délután 5óra nem érzem, hogy a megfelelő tájékoztatást kimerítené!
Szóval ma Apu jött be, és vigyázott az egyszem unokájára. Emma meg is jegyezte, hogy nagyon örül "Japatának", de most mennie kell, mert a bölcsiben várják, és elindult az ajtó felé.. és elkezdte sorolni, kik lesznek ott előreláthatóan a junior meetingen :))) Mikor megértette, hogy rendhagyó módon most marad, hiszen a mai szeánszot technikai okok miatt elhlsztották, rögtön kézen ragadta Aput, és bemutatta Hófehérkének és a 7 törpének.. A hétvégén Emma a nagyszülőknél volt, ott lakott eddig ez a "kis" házikó és a hozzá való ezernyi kütyü, Hófehérkével, a törpökkel együtt, ám most mindez Kőbányára költözött.. most már tuti konténert kell bérelni a cuccoknak...:)))) Ami ajándékának kifejezetten örültem (no nem mintha a többi ne tetszene, és ezúton is köszönet értük), az egy játék laptop. Így végre nem küzdünk, hiszen neki is van, meg anyának is....igaz, már pedzegette, mi lenne ha cserélnénk :))))
No comments:
Post a Comment