Vajdahunyad vára - kiállítás a magyar lóversenyzésről

Miután esélyem sem volt a lehullott hó mennyiség miatt edzésre menni, de még Mogyi citybe se jutottunk el, így előbújt belőlünk az urban lady és városi programot kerestünk. Nemrégiben hallottam, hogy a Vajdahunyad várban megnyílt egy régi-új kiállítás a magyar lóversenyzésnek állítva emléket. Még kicsi voltam, mikor még létezett a Kincsem terem, benne a Csoda kanca csontvázával, és korabeli fotókkal. Aztán ez - anyagi okora hivatkozva- tárlatostul, csontvázastul a pincébe került. Overdose (Die Wunderpferd- ahogy a német sajtó írja) sikerei és a körülötte lévő felhajtás sokban hozzájárult, hogy ez a kiálítás megnyitotta újra a kapuit ráadásul kibővült tartalommal, és még látogatók is voltak :o)
Remek fotók vezetnek a terem felé, igen jó idézetekkel párosítva. Benn, középen áll a két nagy (!) Kincsem és Imperiál csontváza. A falakon körbe pedig sok érdekesség olvasható a versenyekről, a telivér tenyésztésről...így még a laikusoknak is testközelivé válik a lósport ezen ágazata. Voltak itt még képek Cambuscan-ról, Kisbérről, Imiről,  sőt egy makett is a néhai gödi versenytelepről, ami ma méltatlan állapotban, felismerhetetlenül és eldugodtan őrzi falai közt nemcsak Kincsem, de sok nagyszerű négylábú nyerítésének emlékét. De megjelentek nagyszerű sportolók a napjainkból: a kétszeres év lova Steady as a Rock /2008, 2009/ (a Rock of Gibraltar csikó), láthattunk képet Ryn's gift-ről, Star Fury-ról...szóval örült a lelkem ezerrel, és természetesen Emma is rendkívül élvezte a helyet, pláne mikor a videó kijelzőn folyamatosan menő felvételeken felismerte Kresp András hangját (kommentátor Kincsem Park), aki a futamok végére úgy belelendül, hogy azt hiszed ott kap infarktust, és hogy nem akadnak össze a szavai...
Hát el ne felejtsem! Volt még egy érdekes és új kiállítás, ez pedig a borászat szerelmeseinek szólt. Én nem vagyok jártas a témában, mondhatnám, hogy ismereteim e téren erősen hiányosak, de ez nem feltételezi, hogy ne tetszett volna, többnyire laikus szépérzékemre támaszkodva cimkék fotózásával töltöttem az időt ;o).


Pár szó a várról:
A városligeti Széchenyi-szigeten fölépített épületegyüttes (Alpár Ignác ép. az 1896-os milleneumi ünnepségek tiszteletére) csaknem valamennyi történelmi művészeti stílust a történelmi Magyarország ismert, híres műemlékei egyes részeinek hű ábrázolásával mutatja be.
A három jól elkülönülő - román, gótikus és reneszánsz-barokk - részre tagolódó együttes leghangsúlyosabb eleme Vajdahunyad vára tornyának másolata volt, erről kapta az épület a ma is közismert Vajdahunyadvár nevet. Az eredeti lovagterem másolatában - ahová pompás díszlépcsőn juthat fel a látogató - a Mezőgazdasági Múzeum kiállításai láthatók.

Képekért kattints ide. 


Megjegyzés: a kiállítás igazán színvonalas volt, ám egy vmi azért nekem hiányzott. Ha már olyan zsoké, mint Christoph Soumillon (Overdose lovasa) aki ugyan francia színekben, ám belga nemzetiségő lovasként, a magyar lóversenyzésnek emléket állító tárlatban pár fotó erejéig, de kiállításra került, akkor a méltán híres Kállai Pál mester zsoké, aki többek között világcsúcstartó is a legidősebb aktív zsoké kategóriában, picit elszomorít, hogy egyetlen fotónyi helyet sem kapott. Pedig még lovai pl.: Brahy (jelenleg szlovák színekben fut), de a derby nyerő Rodrigo is és még sorolhatnám megalapozzák, hogy méltó helye lett volna a kiállításon. Ha a lovakat kell említenem, akkor óriási bakinak tartom még Saldenzar hiányát, a "Cár"-ként elhíresült nem túl szép, de annál sikeresebb versenyló, hosszú idő óta 2007-ben megynyerte a hármas koronát, ami nem csak gyorsaságáról, de szívósságáról is tanúskodik. (Nemzeti díj - 1600m, Magyar Derby 1800m, St. Leger 2400m, az elsőhöz elég gyorsnak lenni  a három éveseknek, a másodikhoz már kell némi szerencse, de a harmdikat csak az igazán remek képességűek tudják megnyerni, a hármat együtt pedig...csak egy "Cár").