Elmű & Gázművek

Ahogy már írtam volt, lassan egy hónapja, hogy eladtam a lakást. Ez nemcsak bevétellel, de kis millió ügyintézéssel is együtt jár. Többek között nullás igazolások beszerzésével. Először ugye azért kell ez, hogy a vevőd lássa, hogy te igenis rendszeresen fizetted a közüzemeidet, és nincs tartozásod, majd másodjára ez a "birtokba adási procedúra" részeként az óra állások leírásnának és ez alapján az aktuális egyenleged kifizetésének vele járója. 
Azt kell mondanom, hogy idehaza bármit is elintézni úgy érdemes, ha a táskádban elsősorban három napi hideg élelemmel és legalább két doboz sanax-szal vágsz neki. Ügyvédtől kapott papírkát töltöttünk ki ma délelőtt a vevővel, ergo azt gondoltam ezt el kell fogadják. Egy adatlapon meg tudtuk csinálni az összes "óra" átadás-átvételét. 
Ezzel a papírkával bevándoroltam az Elmű és a Gázművek ügyfélszolgálati irodájába. Már a kígyózó sor elrettentett, de mivel ez holnapra kell, így nagy levegőt vettem és sorszámot kértem. Kézségesen kaptam is egyből kettőt :)
Elműnél, mosolygós ügyintéző, két pillantást vetett a paksamétámra, három pillanat alatt kiállította a végszámlámat, pénztárnál kicsengettem a lóvét, kezembe nyomta az igazolást és egy kedves mosoly kíséretében már át is engedett a Gázművekhez. Na mondom ez igen, úgy látom csak van itt is némi fejlődés, vagy csak ő az egyszem, aki erősíti a siralmasnak mondható ügyintézősdis sztereotípiát. 
Ennek megörülve, hasonló jókat várva csüccsentem le egy fiatal ember elé a másik szolgáltatónál. Már az gyanús volt, amikor több pillanatig némán és elkerekedett szemekkel nézte nézte a jegyzőkönyvecskémet (amit előtte a kollegina első blickre elfogadott), majd elnézést kért, hátra ment az irodába, és ráncolódó homlokkal tért vissza : 
- Elnézést, Hölgyem! Ezt nem tudjuk elfogadni!-
- El van nézve, de szabad esetleg tudnom, hogy miért nem? Hiszen 30 másodperccel ezelőtt ugyanezzel az irattal, itten a szomszédos közmű gond nélkül elkészítette a számlát és az igazolást -
- Háááát, ide kell még két tanú, meg ki kell írni rendesen a neveket és alá is kell írni...
( kár, hogy nem tudom megmutigálni, de a nevek olvashatóan és aláírás szinten is fel voltak tüntetve, tanú valóban nem volt, de ezen az ügyvéd (!) által kapott forma nyomtatványon nem is szükségeltetett ez)
- Oké, semmi gond, ha szeretné, még egyszer ráírhatom a neveket, és két kollegája írja alá, mint tanúk, nyugodtan, és ez a kifogásolt hiány is orvosolva lesz-
- Áááá, azt nem lehet...hiszen ők Gázműves alkalmazottak...kérjen meg két embert az itt várakozók közül, hogy tanúzza Önnek alá...
Na ennél a pontnál kezdtem elveszteni az önuralmam. Azt hiszem, minél gyorsabban elköltözünk Új-Zélandra, annál több épp idegrostom marad. 
Erre nem reagáltam, úgy éreztem, hogy minden udvariasságom és jólneveltségem oda lesz, ha erre az ötletre reagálok bármit is...
Végül "rendkívül hivatalosan" kreáltam rá két tanút, hogy haladjunk. Itt is kaptam egy számlát, ezzel is elfáradtam a pénztárhoz, ahol épp akkor krepált be a sorszámhívó rendszer. Amikor a teljes tanácstalanság totális kétségbeeséssé fejlődött a kollega arcán, halkan csendben megjegyeztem, hogy esetleg próbálja meg megkérdezni, ki a következő, és hátha fog ez menni sorszámok nélkül is...nem is beszélve arról, hogy igen ideges arcok keztek vészesen közeledni az üveg ablak felé, így félő volt, hogy a kis csekk és irat átnyújtó résen át, vki egyszercsak kirángatja, vagy ellenkezőleg bemászik hozzá, hogy kezébe vegye az irányítást....
Két fecnivel plusszban és két óra idővel mínuszban távoztam innen...
Élmény volt!