Az egyik reggel pár nappal ezelőtt, Emma ovijából hazafelé tartva beugrottam a közeli mekibe reggelizni. Itt mindig ki van rakva pár Herald (a jó vaskos napilap) hogy miközben a flat white-odat kortyolgatod és a croissan-odat eszegeted vajjal és eper jam-mel, értesülhess a Zátony legfrisseb híreiről. A címlapon egy cikk fogadott (persze az all whites zárómeccsének féloldalas esély latolgatása után), mely szerint a kínai kormány felhívta az ideutazók figyelmét, hogy egyre inkább megszaporodtak a kis értékű lopásos bűncselekmények...elsősorban az autókban felejtett holmik eltulajdonítása miatt fordulnak egyre több esetben a rendőrséghez az ázsiai államból idelátogtók.Persze rögtön jött rá a reakció a helyi szervtől, hogy félre értés ne essék, ez nem kizárólagos, mindenkire vonatkozik, hogy kellő gondossággal óvja és őrizze az értékeit, ellenkező esetben pórul járhat.
....lock it or lose it....
Amikor ide érkeztünk megdöbbentő volt számomra Auckland nagysága... két végpontja között közel 75km a távolság. Gyakorlatilag 3 részből áll, amelyek hamarosan közigazgatásilag is egybe olvadnak, nevezetesen Auckland, North Shore és Manukau. Elképesztő távolságok vannak, 75km.....szinte egy Bp. Szolnok távolság, ami magyar léptékkel nézve több, mint gigászi, pláne mivel itt egy konkrét városról beszélünk. Tény, hogy a mérete ellenére a CBD-t leszámítva inkább hasonlít kis apró "vidéki" városok összeolvadásához (A CBD-nek pedig igazi metropolita hangulata van, és elképesztően gyönyörű: hatalmas üveg és acél szerkezetek, óriási irodaházak, hotelek, bankok, biztosítók, és mindezek hangulatát külön fűszerezik az itt ott megbújó, helyi viszonyokhoz képest matuzsáleminek számító régi épületek....nos, ahogy a képekből is látszódik).
Ahol lakunk, emeletes házak nincsenek, kertesházak viszont annál inkább. Kertesházak jelképes kerítéssel, sövénnyel, vagy nem ritkán teljesen kerítés nélkül....ugyanis egy pár évvel ezelőtt nem kellett, hogy bitang erős fa, acél, beton vagy bármi más jelezze, hogy ez már az én "birtokom", ne tovább....egyszerűen nem volt szükség rá, kisarkítva mondhatnám, hogy nem ismerték a bűnözés fogalmát....De mivel Auckland az utóbbi pár évben robbanásszerű fejlődésnek indult, és nem csak a lakosság számát illetően....ez sajnos (vagy nem), de magával hozza azon járulékos hatásokat, melyek a globalizáció kedvezőtlen oldalát erősítik, nevezetesen a bűnözés növekedését. (megdöbbentő adat, hogy Új-Zéland lakossága 4,3-4,4 millió között van jelenleg, és ebből közel 2 millióan élnek Aucklandben)...
Mindemellett magyarországi, sőt európai viszonyokhoz képest Auckland számomra a biztonságos kategoriába tartozik, nyílván itt is léteznek klasszikusan vett rosszabb környékek, de általánosságban egy ötös skálán lazán négyest adnék, ami egy ekkora városhoz képest szerintem igen jó eredmény. Itt nem pánikolsz este az utcán, ha sötétedés után érsz haza, nem aggaszt, ha valamit az autóban felejtesz, nem rángatod magad elé a táskád, ha állsz a sorban a boltban, és nem keresed eszeveszetten a tárcád, ha épp nem oda tetted, ahová megszoktad, mert szinte biztos lehetsz benne, hogy megvan az, csak épp elfelejtetted hová is pakoltad...mondom mindezt úgy, hogy egyre több helyen hívják fel a figyelmet arra, hogy ne légy felelőtlen, zárd be az ajtót magad után, ne hagyj semmi értéket az autódban, és légy körültekintő a számodra fontos dolgokat illetően.
Összefoglalandó....pár évvel ezelőtt a bűnözés oly csekély mértéket öltött, hogy mindezek a dolgok nem aggasztották az itt élőket, ide utazókat, mára azonban a bevándorlás és a lakosok számának növekedése miatt lényeges, hogy szemléletváltás következzen be ezen a téren is, ha másért nem, hát elővigyázatosságból....de hangsúlyozom ez Auckland....volt szerencsém jó néhány vidéki városban megfordulni, és való igazi, minél messzebb mész a metropoliszoktól, annál inkább megismerheted, hogy milyen a 100% pure New Zealand.....csendes, lassú, nyugodt és elképesztően barátságos...
No comments:
Post a Comment