Karma: másokkal szemben elkövetett fizikai, szellemi, vagy érzelmi tett (pozitív vagy negatív) következménye.
Semmi sem marad nyom nélkül, még a legtitkosabb gondolat sem, főképp nem a felhalmozott érzelmek....s ezek mind elkísérnek bennünket (akár több életen át is ha hiszel benne)...A karma azt mondja, hogy a korábban elkövetett tetted befolyásolja a mostani életed, és a következőket is, mivel a cselekedetek oda-vissza hatnak...ahol van küldő, ott van fogadó is ahogy a fizika törvénye is lefekteti...a karma szerint a korábban bekövetkezett tetteid akkor nullázódnak, ha azokkal szemben jóvá tetted őket, akikkel szemben fennáll a viszony....
Érezted már, hogy találkoztál, beszéltél, leveleztél valakivel, akit addig azelőtt sohasem láttál, mégis első pillanatban azt érezted, mintha már ezer éve ismernéd, és tudnád minden gondolatát??? A karma feltételezi, hogy akikkel kapcsolatba kerülsz a mostani életed során, többnyire szereplői voltak a korábbi színházaidnak is...Emberek jönnek mennek, és akik maradnak, azokkal még dolgod van...
Volt már olyan veled, hogy csak egy véletlen során akadtál rá vkire, vagy ártatlan szemvillanás eget rengető szerelemmé dagadt, vagy lett belőle orbitális nagy csalódás?? Kérdezted már magadtól, hogy mi volt ennek az értelme??? Miért pont ő????
Hát ez az...amikor eljutsz oda, hogy már nem elég hogy megéled, de meg is akarod érteni mi zajlik körülötted...Mert milyen az élet? Sokszor vidám és önfeledt, szárnyalsz és repdesel, mosolyogsz és ragyogsz...de sokszor kiábrándító és szomorú, sokszor szinte vérzik a lelked annyira kemény, és néha teljesen hiábavalónak tűnik minden....de nnnneeeemmm!!! Hiszen nem lehet hiábavaló!!!
Hiszen az élet nagy kérdései nem itt kezdődnek....ki tudná megmondani mi lesz velünk a későbbiekben a születésünk pillanatától?? Élsz...jönnek a hamis bálványok, talmi barátságok, és csalódásba torkolló szerelmek...csak kérdezgeted miérrttt???? Morzsolgatod a kérdést, összegyűröd, kisimítod....
Higgyünk bármiben...karma, sors...akármi...higgyünk istenben, hogy felülről mozgatja a szálakat, néha beavatkozik, néha hagyja, hogy elbukjunk, hogy aztán ismét felemeédehessünk...higgyünk mennyben és pokolban...vagy épp a reinkarnációban...tény, hogy vhonnan jöttünk és vhová megyünk...változunk, döntünk...hol jól, hol rosszul...hol tudatosan, hol ösztönből....
De abban hinni, hogy a dolgok tőlünk függetlenül is bekövetkeznek...nos erre mondja a karma, hogy nem...hiszen mindig mindennek oka van...és ez nem a véletlen...hanem döntések sorozata...amik nem biztos, hogy ebben a fizikai létben történtek, legalábbis a távol keleti filozófiák szerint....
Abban azonban lehet némi igazság, hogy néha megmagyarázhatatlan rokonszenvet, vagy épp ellenérzést vált ki belőlünk vki...és ha hihetünk a fentebb leírtaknak, akkor ennek is mind oka van...és talán annak is, hogy néha olyan utakat járunk be, melyektől minden porcikánk iszonyodik....
A lélek dolga, hogy fejlődjön...és ez nem mindig csak pozitív folyamatokon keresztül történhet meg...nem feltétlen kell ehhez persze mazochistának lenni, és szándékosan kitenni magunkat a kínoknak, de néha ami a testnek fáj, az a lelket felemeli...nem kell más, mint hogy elfogadjuk a helyzetet...persze a cél mindig az, hogy odafigyeljünk, hogy minél kevesebbszer kerüljünk sanyarú helyzetbe, és ne akkor kelljen kapkodni, amikor már túl erősen vésődtek be a rossz emlékek....
No comments:
Post a Comment