állásajánlat....egy elképesztő sztori

Muszáj megosztanom ezt a szösszenetet, okulásul másoknak is....előző bejegyzésemben említettem, hogy volt szerencsém egy egri hotel front office manager-i állását megpályázni....nos, a próba napom alkalmával beszédbe elegyedtem egy törzs vendéggel, aki szemmel láthatóan az egész ház teljes bizalmát élvezte. A korosodó úriember Angliából érkezett kis hazánkba, és madarászkodással foglalkozik, illetve hoz ide olyan vendégeket, akik a természet szerelmesei, és szinte röptük hangjáról felismerik a madarakat....
Szóval emberünknek feltűnt, hogy új vagyok, kérdezett ezt azt....stb. ahogy ezt szokik az ember ilyenkor udvariasan elcsevegtünk...Pár nappal későb csörgött a telefonom, és egy számomra idegen hang szólt bele angolul....
manapság nem lepődöm meg, ha egy kedves Hello, how r u... fogad amikor felkapom a kütyüt, de ez a hívás meglepett....a hotel ugyanis kiadta a mobilszámom(!) fent említett gentleman-nek, aki nem átallott felhívni....
Megkért, hogy találkozzunk itt Bogácson, és munkát ajánlott, mert hogy hírül vette, hogy az állást nem én nyertem el....a munka leginkább a vendégei guide-olásáról szólt volna, ami nem lett volna terhemre, nem egész napos elfoglaltság, emberek között mozoghatok, gyakorlom az angolt, csiszolom a nyelvtudásom...stb.
Ennek értelmében abban maradtunk, ha lesz vmi, akkor hív. Pár napja ez meg is történt, ismét hívott, ismét találkoztunk....már már megörültem, hogy végre vmi jó hír....ám legnagyobb megdöbbenésemre, a társalgás végére kiderült, hogy az eddig gentleman-nek hitt (amúgy rendőr volt a fickó majd 40 évig, ebből mondjuk a korára is lehet saccolni) férfi, inkább az én társaságomra kíváncsi, mintsem idegenvezetői tudásomra....
Hát, első felindulásból legszívesebben a képébe borítottam volna a nemlétező kávémat, de e helyett igen udvariasan, de annál határozottabb angolsággal küldtem melegebb éghajltara.....


Ami a dolog pikantériája, hogy természetesen ezt is -mint ahogy manapság minden velem/velünk történt eseményt - megosztottam a maradásunk okát képező személlyel, aki rögtön azt kérdezte: tell me, what he said exactly....what was his real offer....
És én akkor nem is értettem mire ez a bizalmatlankodás, hiszen szóról szóra elmondtam ami történt az első találkozáskor, illetve előtte miről beszélgettünk a hotelben....értetlenül már már féltékenységnek aposztrofáltam megnyílvánulását...hiszen emberünk kb. a nagyapám lehetne, és hát tök tisztességesnek tűnt...ám de tévedtem.....több ízben is....tévedtem az angol fickót illetően, és persze a figyelmeztetést illetően is....hiszen csak féltett :)


Szóval így jártam....bosszantott a dolog utána, kicsit magamra is mérges voltam, de hogy teljesen őszinte legyek, na erre aztán végképp nem gondoltam.....de még inkább dühös voltam, hogy milyen emberek vannak....