Subalyuk

Délelőtt Emma oviban volt (néha azt is kell :o) ), majd korábban felmarkoltam, hogy szabadnapomat kihasználva ma is kicsit csavarogjunk. Ismét Cserépfalu volt az úticél, ma a Subalyuk nevű barlangot néztük meg. 

ezt a képet nem én készíettem, de jól
szemlélteti, hogy mekkora a barlang

ez az út vezet felfelé, és ez még csak a kezdet

a hegy lábánál 

mots kb. a bejárat feléig áll a törmelék

Az ősemberleletéről híres Suba-lyuk vagy Suba-lyuk barlang (helytelenül Subalyuk-barlang vagy Subalyuki-barlang, egy időben Mussolini-barlang) a Bükki Nemzeti Park területén, Cserépfalu és Bükkzsérc közelében, a Hór-völgyben található, annak déli szakaszán. A Hór-völgy talpa felett 40 méterrel magasabban, 279 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. A Bükk hegység itt találkozik a Bükkalja nevű dombvidékkel. Kataszteri száma: 5382-1. A barlang nevét egy helybeli betyárról, Suba Mihályról (más források szerint Suba Lukácsról) kapta. Fokozottan védett természeti érték.

Fényes Elek 1851-ben már ezen a néven említette (Suba-lyuk). 1932 és 1945 között nevét Mussolini-barlangra változtatták.

A triász időszaki mészkőben kialakult, hatalmas, 7×7 méteres, ovális szádával nyíló, 50 méter hosszú inaktív forrásbarlang emelkedő aljzata egy elágazáshoz vezet. Innen jobbra, a védőfalazat mögött láthatjuk azt a hatalmas kürtőt, mely az ásatás által tárult fel. A kürtő fala nagyobbrészt omladékból áll, ezért a falon átmászni életveszélyes. Az elágazás bal oldali ágában egy másik kijárathoz juthatunk, mely korláttal védett. Innen remek kilátás nyílik a Hór-völgy bejárata felé.

1932-ben Dancza János vezetésével ásatások kezdődtek meg, és egy 25-35 éves nő és egy 3 év körüli gyermek csontjait (nem teljes leletek) találták meg. Az ősembermaradványok előkerülése után Kadić Ottokár által folytatott feltárás 18 réteget különített el. A felfedezés elsőbbsége sokáig vitatott volt a leletet megtaláló Dancza János és az azt tudományosan feldolgozó Kadić Ottokár között.

A csontmaradványokat neandervölgyi embernek azonosította a tudomány, azon belül is a kelet-európai neandervölgyi-leletekkel mutatnak rokonságot. Pontosan még nem tudták megmondani, hogy mikor éltek, de nagyjából 71000-61000 évvel előttire teszik, egy eljegesedés hidegebb periódusa alatt.

Elsősorban vadászatból éltek, a fő zsákmányuk a barlangi medve, a vadló, zerge, nyúl, mamut és a többi jégkorszaki állat. Az állatokat a vadászat helyszínén feldarabolták, a barlangba csak a kisebb csontokat és a húst hozták.

Eszközeik egyszerű megmunkálásúak voltak, amelyek többségét néhány kilométeres körzetből szerezték be, de az obszidiánt a Zempléni-hegységből szerezték.

Legnagyobb sajnálatunkra a barlang beomlott. Kb. a bejárat feléig áll a törmelék, és tábla és egy elszakadt szalagkorlt figyelmeztet, hogy senki meg se próbáljon bemenni, mert életveszélyes az omlások miatt.....mindenesetre elképesztő élmény még így is :)

Innen még elsétáltunk a közeli kőbányához, ahol a különféle kőzet típusok elképesztő színpalettáját csodálhattuk meg a sziklafalakon. Szinte a szívárvány minden színe ott mutatkozik. És legalább letesztelhettük sokadjára is, mennyire vízállóak a túra bakkancsaink, a kőfejtőhöz ugyanis kövekről kövekre lépkedve kell átjutni először is a Hór-patakon. :o) Először Emma, majd én is kicsit "megmártóztattam" a túra cipőmet.... és jelentem, száraz lábbal megúsztuk a kalandot :)))