Szilvásvárad, Lillafüred 2011.szeptember 5.

Szabadnap, hát irány kirándulni...holnaptól úgyis rettentő időt jósolnak, 10fokos lehüléssel, meg miegymás, szóval a munka inkább marad holnapra, ma kikapcsolódtunk...

Reggel Emma keltegetésére ébredtem...Anya, idd meg a kávéd, aztán menjünk már kirándulni....Megreggeliztünk és már úton is voltunk. Először Szilvásváradnak vettük az irányt. A parkolóban letettük az autót, majd nekiindultunk gyalog a nemzeti parknak...

láttunk pisztrángos tavakat, szarvasokat, mókust, vízeséseket, forrásokat, tengerszemet és természetesen megmásztuk az istállóskői (945m) barlanghoz vezető kaptatót :)

    Miután megnéztük a barlangot, visszasétáltunk a kisvasúthoz, ahol cirka fél órás várakozás és Emma jegyének megspórolása után vissza zötyögtünk Szilvásváradra. Itt jól megebédeltünk (most éreztem milyen óriási különbség van a mi éttermünk és egy alacsonyabb szintű hely között...le a kalappal a fiúk előtt...) szóval miután útbaigazítást kaptunk a felszolgálótól,  megnéztük, sajnos csak messziről a ménest:

 

Innen Lillafüredre autóztunk egy nem gyenge hegyi úton...nem volt gyenge két okból sem....egyik, hogy iszonyt rossz minőségű volt az út, másrészről olyan kanyarok voltak benne, hogy néha komolyan fohászkodtam, hogy csak szemből ne jöjjön senki...

Szégyen nem szégyen, de Lillafüreden most jártam először, és méltán állíthatom, hogy a Hámori-tó szerelmese lettem....egyszerűen gyönyörű....elképesztő smaragdzöld vizével azt kell hogy mondja, hogy az egyik legromantikusabb hely ahol valaha jártam...nem panaszkodás, de most igazán sajnáltam, hogy Emmával kettesben voltam ott....azt hiszem más időben, más társasággal ez egészen másképp hatott volna...

 

 

Persze menet közben megálltunk megnézni ezt az érdekes építményt, melyről kiderült, hogy ugyan elsőre messziről kápolnának néztem, ez biza nem az, hanem egy kohó....durva mi? :)

Ja, és hát az Anna barlangról se feledkezzünk meg...az Lillafüreden van a Palota Szálló alatt...

A nap fénypontja a hazafelé út volt....Lillafüredről, a hegyen keresztül egy igen kanyargós (milyen legyen más egyébként is...) de annál jobb minőségű út vezet Egerbe...remélem egyszer lesz alkalmam nem sofőrként is végig autózni ezen a meseszép tájon, és akkor majd hódolhatok fényképész szenvedélyemnek, amit ugye most balesetvédelmi okokból a vezetésre való koncentrálás miatt háttérbe kellett szorítanom...de bárkinek tudom ajánlani, hogy ezt autózza végig, egyszerűen varázslatos.....

Az apu javaslatára még a Diósgyőri vár, illetve az István barlang lett volna még terítéken, ha már ezen a tájon járunk, de sajna késő délutánra elkezdtem megérezni a közelgő hideg frontot, és mielőtt a fejem iszonyatos  fájásnak indult volna, lemondtunk a két megmaradt programról, és inkább hazajöttünk :))