Egy érdekes sztorit hallottam minap, a történet felettébb különös, pláne azért sem, mert nem értem. A sztori eleje már majdhogynem sablon, van két ember, találkoznak, randiznak, majd összeházasodnak, lakás nem lévén a szülőknél laknak. Nem élnek rosszul, nem szűkölködnek, sőt szép lassan egy házat is építenek. Közös otthon van, házasság van, már csak a gyerek hiányzik---gondolná ezt mindenki, ám a háttérben a történet korántsem ilyen rózsaszín....az egész egy nagy kirakat.
A házasságuk ugyanis nem boldog, sőt talán sosem volt az. A nő szerelmes, mindent eltűr, mindent elnéz, a férfi másra vágyik. Nem tudja pontosan mire, de folyton máshol keresi a boldogságát, és amint úgy néz ki megtalálná szakít és visszamegy a biztos rosszba. Egészen addig amíg egyszer csak megismerkedik valakivel, aki teljesen felfordítja az életét. A nő szenved, a férfi ha órákra is, de végre boldog és közben a munkába menekül, hogy ne kelljen szembenéznie élete alakulásával. A feleség vár, de szenved, hiszen érzi, hogy hónapok óta nincs valami rendben, sőt valószínűleg sejti, hogy vki 3. szereplő van még a színdarabban. A másik nő vár és szenved, a férfi pedig menekül a döntéshozatal elől, pedig némi határozottsággal megváltoztathatná az életét....amit nem értek, hogy miért nem teszi? Hiszen így sokkal inkább tisztességtelen, mintha egész egyszerűen nyílt lapokkal játszana, hiszen így ennek három fél is "szenvedő" alanya. Ráadásul állítólag a 2. nő a mindene....vagy mégsem? Hazudik, és csak áltatja a szerencsétlent, vagy egyszerűen gyáva? (vélemények jöhetnek, mert érdekel ki mit gondol erről)
Az ember életében olyan kevés igazán fontos dolog van. Miután volt szerencsém sajnos többszöri újrakezdést véghezvinni az életemben, rájöttem, hogy bár nincs kacsalábon forgó palotám, se bmw-m a ház előtt, mégis, mikor este lefekszem aludni, mielőtt lehunynám a szemem azt kell hogy mondjam, hogy egy kevésbé boldog életért nem adnám oda azt ami most körülvesz.
No comments:
Post a Comment