Saturday, 24 December 2011

Látónál

Mielőtt belekezdenék, el kell mondanom, hogy szkeptikusan állok a mai napig ehhez az egészhez, még akkor is, ha meglepő dolgok történtek velem....volt amiben a jelen helyzetben azt érzem, hogy nem volt igaza, de ami ott volt mégis erősen megrázott. 
A barátnőmmel a néni lakására mentünk, nem tudom pontosan mi a neve, Ági néni.... leültem vele szembe és megfogta a kezem. Egy szót se szóltam, sőt nem is tudhatott semmit rólam, mert én hívtam fel, tehát még az sem lehetett, hogy Ági bnőm beszélt volna rólam mielőtt odamentünk. Szinte mindent tudott. Tudott Anyu haláláról, tudta, hogy mikor volt, hogy mennyire megviselt, tudta, hogy rákban halt meg, tudta, hogy van egy gyerekem (ezen meglepődtem, mert ez sincs a homlokomra írva)- és azt is elárulta, hogy nem ő lesz az egyetlen, bár ez a koromnál fogva mondhatnánk, hogy evidensnek tűnik :) - aztán tudta, hogy volt egy nagy szakítás az életemben (a válás), amit nem érzelmi alapon hoztam meg....és azt is elmondta, hogy azóta nem találom az igazi boldogságom.. látja, hogy most is egyedül vagyok, ezt állítólag az aura képem is alátámasztotta, és hogy mostanában nagy változások vannak kilátásban, minden téren, költözést lát pár hónapon belül, ja és hogy  a közeljövőben sokat fogok sírni....mindezeket úgy mondta, hogy én egy hangot nem szóltam közbe. 
A szeme csukva volt, ergo még az arcom rezzenéseit sem láthatta....szóval hátborzongató volt. 
Meglepő pontos, évre és évközre pontosan megmondta ezeket a főbb eseményeket. Azt is tudta, hogy igazán miért mentem, milyen téren keresek útmutatást. (hozzá kell tenni, hogy ezt nagy kunszt kitalálni, miért mennek az emberek leginkább jóshoz, látóhoz...)
De aztán ami mégiscsak visszarántott a rideg valóságba és amitől megint szkeptikus lettem, vagyok, az az volt, amikor közölte, hogy ne csüggedjek, mert minden esélyem meg van egy új boldogságra, merthogy az a bizonyos ffi már az életem része, most is az; azt mondta, hogy késő ősszel lépett be a képbe, de nem voltam kész rá....ha-ha-ha....na ekkor vettem ki a kezem a kezéből és közöltem, hogy azt hiszem én most mennék, mert ennek semmi értelme. Pedig egészen addig már kezdtem hinni neki. 
Erre annyit mondott, hogy nevessek nyugodtan, de ahogy kimondta szinte azonnal változott az aurám színe, annyit mondott, hogy ha kifújtam magam, menjek vissza hozzá és ezért az alkalomért egy fillért sem kért....


No comments:

Post a Comment