A maorik Új-Zéland (Aotearoa) őslakos polinéziai származású nép. A maorik harcosok voltak, sok háború adódott a törzsek között. Maori nyelven a māori szó „normálisat”, „egyszerűt”, „természetest” jelent.
A legendákban és más szóbeli hagyományokban a szó megkülönböztetet a normális embereket a szellemi világ tagjaitól. A jelenlegi tudományos kutatások szerint a maorik Új-Zélandra való érkezése i.sz. 1280 körül történt. A maori szóbeli hagyományok őseik érkezését egy Hawaiki nevű ősi földről mesélik el, ahonnan nagy kenukkal (waka: 25-30m-es csónak) érkeztek. A maorik előtt nem léteztek emberek Új-Zélandon, legalábbis a jelenlegi kutatási eredmények szerint, így az első embert a szigeteken a maorik voltak.
Kultúra és vallás
Vallás: Az ősi istentisztelet fontos a hagyományos maori társadalomban. Vallásuk összetett, sok istenük van, amelyek a tengert, az eget, a hegyeket, a háborút képviselik. A maori vallás fontos része az, amit ők életerőnek (Mauri), minden ember által elérhető szellemnek (Wairua) és spirituális erőnek, vagy tekintélynek (Mana) neveznek. Az elmúlt 200 évben komoly hatás érte a maorikat a kereszténység részéről. 1840-re közel minden maori megkeresztelkedett. Az erősebb maori férfi testét – a fejétől a lábfejéig – tetoválás díszítette, főként az arcát és az ülepét. A nők csak az arcukon viseltek efféle díszeket. Ma már nem túl gyakori a tetoválás a maorik körében, bár az utóbbi években az arcfestés (Moko) divatja visszatérni látszik, szintén a nemzeti büszkeség megnyilvánulásaként. Sok közmondásukban hangsúlyozzák a növekedés és változás jelentőségét, illetve sürgetik az emberi közösséget a természettel való együttműködésre.
A maori nyelv hasonlít a hawaii-hoz, vagy a samoaihoz. A huszadik századig Új-Zéland-szerte sokan beszélték.A maori társadalom hagyományosan a szóbeliségre épül. Komoly tradíciója van az éneklésnek és a mesélésnek. Történelmük megismerhető azokból az elbeszélésekből, amelyek generációról generációra szálltak. Ezek az elbeszélések dalban, táncban és vallásos énekekben jutottak kifejezésre. A költészet szintén lényeges eleme a maori kultúrának. A verseket zenével és gesztusokkal kísérték. A huszadik században a maorik kifejlesztették azt, amit ők cselekvő daloknak neveznek. Ezek tiszta, fülbemászó dallamok a kezek és karok kecses mozgásával kísérve.
Mitológia
A kozmogonikus (világyegyetem létrejötte)folyamat kezdete a legfelsőbb isten Io, valamint az első istenpár, Rangi és Papa, az Ég és a Föld képzetéhez kapcsolódik. Az ürességről, a semmiről (Kore) és a sötétségről vagy az éjszakáról (Po) alkotott elképzelések az Őskáoszt szimbolizálják, amely fokozatosan megszűnik a kozmogóniai folyamat során. Io a legfelső lény, a teremtő főisten. Ionak nincs kezdete és vége, mindenható, ura az égnek, földnek és az alvilágnak. Io mindent tud és mindent lát (Io-mata-nui - Io, a Nagyszemű), ő a birtokosa minden szent dolognak és ismeretnek. Szentségét, mindenek fölött állását mutatja egy másik neve: Io, az Egek Teteje, mivel a tizenkettedik, egyúttal a legmagasabb mennyben lakik. Io örökkön létezett, sohasem született, ezért a neve Io-matua-kore - Io, a Szülőnélküli. Nem nemzett élőlényt, de ő volt az univerzum és az istenek eredete. Io alatt, rangban a második szinten az ő leszármazottai: Égapa és Földanya, valamint azok gyermekei állnak. A maori mitológia tehát nem az Ég és a Föld megteremtésével kezdődik - mint sok más nép mitológiája -, hanem sokkal régebbi időkre nyúlik vissza. Rangi és Papa (Ég és Föld) megjelenése előtt volt egy időszak, melynek Po a neve. Ennek jelentése a köznyelvben "éjszaka". Ez a neve az alvilágnak is, ahová a halottak kerülnek, továbbá jelöli a születés előtti és utáni időszakot. Az alvilág nem a sötétség helye, s a Po kifejezés nem az éjszaka sötétjére utal, hanem az ismeretlen sötétjére. Így tehát a Po azt jelenti: "az ismeretlen". A Po nevével jelölt időszak után eljutunk Rangihoz és Papához, az Égapához és Földanyához. Ők az ősszülők, minden élet forrásai. Nászukból hetven utód születik, s ezek mind természetfölötti lények. Amikor az utódok megszülettek, Földanyát még sötétség borította, mivel Égapa szorosan magához ölelte őt. A gyermekek közül Tane - a fény és az egek istene - javasolta fivéreinek, hogy válasszák szét szüleiket. Az ég és a föld elválasztása során megjelenő világosságról és sötétségről szóló mítosztöredékek motívumai hasonlóak pl. Marduk és Tiámat harcához a babilóniai, illetve az istenek harcához a görög mitológiában.
Művészet
A maori művészetek legfőbb ága a fafaragás. Nyersanyagként általában a totora-fát használták, amely puha szövetű, ennek ellenére tartós. A fafaragást nefritből készült vésőkkel végezték. Alkotásaikban embereket és állatokat ( madár, hal, hüllő) ábrázolnak, előfordulnak képzeletbeli alakok is.A világ valamennyi népe között az emberi bőrdíszítés művészetét a polinéz népek vitték tökélyre. A nálunk meghonosodott tetoválás szó is polinéz eredetű: tatau. A tetoválás a klasszikus maoriknál is általános jelenség volt, bár ők mokonak nevezték. A mako technikáját és díszítő elemeit tekintve eltér a többi polinéz szigeten alkalmazott bőrdíszítéstől. Máshol a tetoválást apró tűszúrásokkal végezték, így vitték a bőrbe a színező festéket. A maorik vékony vágásokat ejtettek a bőrön-a páciensnek nem kis fájdalmat okozva. A régi maoriak egész testüket tetoválták, különös gonddal díszítették arcukat. A tetoválás a férfiak számára a felnőtté válást jelentette, a díszítések pedig a társadalmi rangot szimbolizálta. Mindemellett a nőket is tetoválták.
Szóval itt nem bő gatyás, hetyke bajuszú, szilaj legények nyargalnak széltében hosszában karikás ostort csattogtattva és csikóbőrös kulacsból kortyolgatva, hanem itt bizony polinéz alapanygból gyúrt, tetoválásokkal, haka tánccal megfűszerezett, waka-ban közlekedő, nyelvet nyújtogató maorikat talál az ide érkező.
A legendákban és más szóbeli hagyományokban a szó megkülönböztetet a normális embereket a szellemi világ tagjaitól. A jelenlegi tudományos kutatások szerint a maorik Új-Zélandra való érkezése i.sz. 1280 körül történt. A maori szóbeli hagyományok őseik érkezését egy Hawaiki nevű ősi földről mesélik el, ahonnan nagy kenukkal (waka: 25-30m-es csónak) érkeztek. A maorik előtt nem léteztek emberek Új-Zélandon, legalábbis a jelenlegi kutatási eredmények szerint, így az első embert a szigeteken a maorik voltak.
Kultúra és vallás
A maori nyelv hasonlít a hawaii-hoz, vagy a samoaihoz. A huszadik századig Új-Zéland-szerte sokan beszélték.A maori társadalom hagyományosan a szóbeliségre épül. Komoly tradíciója van az éneklésnek és a mesélésnek. Történelmük megismerhető azokból az elbeszélésekből, amelyek generációról generációra szálltak. Ezek az elbeszélések dalban, táncban és vallásos énekekben jutottak kifejezésre. A költészet szintén lényeges eleme a maori kultúrának. A verseket zenével és gesztusokkal kísérték. A huszadik században a maorik kifejlesztették azt, amit ők cselekvő daloknak neveznek. Ezek tiszta, fülbemászó dallamok a kezek és karok kecses mozgásával kísérve.
Mitológia A kozmogonikus (világyegyetem létrejötte)folyamat kezdete a legfelsőbb isten Io, valamint az első istenpár, Rangi és Papa, az Ég és a Föld képzetéhez kapcsolódik. Az ürességről, a semmiről (Kore) és a sötétségről vagy az éjszakáról (Po) alkotott elképzelések az Őskáoszt szimbolizálják, amely fokozatosan megszűnik a kozmogóniai folyamat során. Io a legfelső lény, a teremtő főisten. Ionak nincs kezdete és vége, mindenható, ura az égnek, földnek és az alvilágnak. Io mindent tud és mindent lát (Io-mata-nui - Io, a Nagyszemű), ő a birtokosa minden szent dolognak és ismeretnek. Szentségét, mindenek fölött állását mutatja egy másik neve: Io, az Egek Teteje, mivel a tizenkettedik, egyúttal a legmagasabb mennyben lakik. Io örökkön létezett, sohasem született, ezért a neve Io-matua-kore - Io, a Szülőnélküli. Nem nemzett élőlényt, de ő volt az univerzum és az istenek eredete. Io alatt, rangban a második szinten az ő leszármazottai: Égapa és Földanya, valamint azok gyermekei állnak. A maori mitológia tehát nem az Ég és a Föld megteremtésével kezdődik - mint sok más nép mitológiája -, hanem sokkal régebbi időkre nyúlik vissza. Rangi és Papa (Ég és Föld) megjelenése előtt volt egy időszak, melynek Po a neve. Ennek jelentése a köznyelvben "éjszaka". Ez a neve az alvilágnak is, ahová a halottak kerülnek, továbbá jelöli a születés előtti és utáni időszakot. Az alvilág nem a sötétség helye, s a Po kifejezés nem az éjszaka sötétjére utal, hanem az ismeretlen sötétjére. Így tehát a Po azt jelenti: "az ismeretlen". A Po nevével jelölt időszak után eljutunk Rangihoz és Papához, az Égapához és Földanyához. Ők az ősszülők, minden élet forrásai. Nászukból hetven utód születik, s ezek mind természetfölötti lények. Amikor az utódok megszülettek, Földanyát még sötétség borította, mivel Égapa szorosan magához ölelte őt. A gyermekek közül Tane - a fény és az egek istene - javasolta fivéreinek, hogy válasszák szét szüleiket. Az ég és a föld elválasztása során megjelenő világosságról és sötétségről szóló mítosztöredékek motívumai hasonlóak pl. Marduk és Tiámat harcához a babilóniai, illetve az istenek harcához a görög mitológiában.
Művészet
Ui mai koe ki ahau he aha te mea nui o te ao,
Māku e kī atu he tangata, he tangata, he tangata!
Māku e kī atu he tangata, he tangata, he tangata!
Ha megkérdezik tőlem, mi a legnagyszerűbb dolog a világon,azt
válaszolom: az emberek, az emberek, az emberek!
Tetszik. :) Maori tánc.... :)
ReplyDelete