Ovi

Nos, immáron másfél hete jár Emma óvodába....ez ugye elengedhetetlen feltétele volt annak, hogy én bármit is kezdeni tudjak magammal. Az ovi a jelenlegi lakhelyünktől, hát hogy is fogalmazzak....'nagyon' messze van...minden reggel és délután átautózom érte Auckland-en, ami azért is vicces, mert a reggeli dugó fogalma itt új értelmet nyert számomra. 4, helyenként 5 sávos autópálya, 80km/h korlátozás, de ezzel mit sem kell törődni, mert kb. 20-szal szötymörögsz....viszont mindezek ellenére, ha lassan is, de haladsz.
De, hogy visszakanyarodjak az ovi dolgohoz: a hely egy magán óvoda, borsos dollárokért, mi reggel 8:30-ra járunk (már ha sikerül) és délután 6 ig bármikor elhozhatom. Napközben kapnak reggelit, tízórait, ebédet, uzsit, és közben is még inni, és gyümit(ebben is széles a paletta, nem csak a klasszikus alma, banán...stb, hanem mangó, dinnye, papaya) is. Az ételekkel kapcsolatosan.....háááátttt...ez ugye angolszász alapokon nyugvó ország, és ez a helyi konyhaművészetre is jellemző. Tehát nincs nekik....elképesztő kreációkat képesek összehozni, a minap pl.: nachos, párolt zöldség vmi barnás színű szószban, sajttal, husival....a gyerekeknek tetszett, nekik ízlett és ez a lényeg, az, hogy nekem némi esztétikai és gasztronómiai aggályaim voltak, az most mindegy.
A magyar viszonyokhoz képest itt nagyon más minden. A nagyok (értsd 3 év fölöttiek), és a kicsik (másfél éves kortól 3-ig) külön vannak az udvaron, a bennt töltött időt pedig játékkal, énekkel, zenéléssel töltik. Amin ledöbbentem, hogy étkezések előtt imádkoznak...egy maori imádságot mondanak el, amin már Emma is aktívan részt vesz, ugyan még csak az 'Amen' részben, de már legalább nem ül "kukán"....
Szép lassan tanulgatja az angolt, ma is pl. már úgy köszönt el, hogy "See you tomorow".....én meg kihúzott háttal és leesett állal követtem őt :)