Gyönyörű volt....a japán kert egyszerűen lenyűgözött. Nem is a kiépítése, hanem a hangulata. Sőt mondhatnám, hogy szebb (kertészetileg) japán kertet is láttam már, de elképesztő nyugalmat árasztott. Beléptél és azt érezted, hogy valami lelki csend, szellemi nyugalom itatja át a testedet és lelkedet....na ettől volt ez nem hétköznapi....
Innen leautóztaunk Waitomoba, ahol megnéztük a híres kukacos barlangot. Szóval most már tuti nem a barlangászás mellett fogok dönteni, ha netán új sport után néznék (bár a lovaglást nem adnám fel semmiért)....ezt a barlangot látni kell....le kell menni, tátot szájjal kell bámulni a kukacokat, és remegő lábakkal kell beszállni azokba a csónakokba, hogy a barlang tavon -tök sötétben, néma csönben -tényleg úgy érezd éjszaka van és fölötted nem a sziklák, hanem csillagos égbolt világít.
De tény, hogy én voltam a legboldogabb amikor végre megláttam a napfényt. :)
Aztán irány vissza az autópályára.....ám maradt még egy kis időnk, így beugrottunk a hamiltoni Állatkertbe...mondván az úgy is jó móka....és milyen jól tettük. Kicsi, és egyben családias. Korántsincs benne annyi állat, mint mondjuk az auckland-iben, de nagyon tetszett. Hatalmas gyönyörű kifutók, barátságos feeling, minden ami ennek a napnak a kellemes befejezéséhez kellett.
No comments:
Post a Comment