Az első találkozásom a nénivel nem sikerült túl jól. Ugyan elképesztő dolgokat mondott el a múltamról, szinte hátborzongató pontossággal, azt ami a legjobban érdekel most, és amit már hosszú idő óta szeretnék megnyugtatóan rendezni az életemben, nos magánéleti téren úgy tűnt akkor, hogy nagyon mellé nyúlt.
Hiába állította róla más is, hogy a néni nem téved, én mégis azt mondtam, hogy akkor én vagyok az első, akinél mellé trafált....miután abba maradtunk, hogy most inkább elenged, és ha megnyugodtam, akkor menjek vissza, úgy döntöttem, hogy adok ennek a dolognak még egy esélyt és ismét ellátogatok hozzá.
A második találkozáskor még nagyobb szkepticizmus volt bennem, az elsőnél ugyanis még nem tudtam mit várhatok, most már ismertem a körülményeket, tapasztaltam a néni képességeit, és most már tudtam azt is, hogy olyanért megyek oda, amit ha beigazolódik a sejtésem elég vegyes érzelmekkel fogok fogadni. Féltem...nem is attól, hogy vajon mit mond, hanem attól, hogy vajon mit váltanak majd ki belőlem a szavai.
Ismét leültünk egymással szemben, megfogta a kezem, pont úgy ahogy az elején. Kért, hogy lazuljak el, de most ne csöndben hallgassam, hanem reagálhatok szóban arra amit mond. Ha pl. kétségeim támadnak, kérdezzek nyugodtan.
Elérkeztünk az ominózus párkapcsolati témához, és konkrétan ahhoz a bizonyos férfihoz. A néni leírta a testalkatát, elmondta, a haja, a szeme színét.....elmondta, hogy ilyen idős pasival még nem volt dolgom, legnagyobb megdöbbenésemre a korát is megmondta. Pontosan. Itt még mindig úgy voltam vele, hogy a testalkat, szem és hajszín elég sablonos, rám kell nézni, és tippelni, hogy kicsi filigrán csajszi milyen párt választana. Mondjuk, hogy beletrafált, és feszt eltalálta. El is mondtam neki, hogy ettől nem vagyok meggyőzve, ez 100, vagy 1000 másik lehet. Akkor kérte, hogy maradjak csöndben, lehunyta a szemét és a következő szavakat mondta : "egy egyszerű ajándék".
Ennek a pár szónak egyébként nincs nagy jelentősége egy kívülálló számára, ám ez köztünk egy "visszatérő" játék része volt a karácsony kapcsán. Senki más nem hallotta, amikor ezzel viccelődtünk, csak mi tudtuk.
Aztán szó esett még munkáról, költözésről, hogy mit lát, mi tölti majd most ki a közeljövőmet...stb. Amiért nem bántam meg, hogy elmentem hozzá, mert a lényegre is rávilágított, hogy miért is történhetett úgy az eddigi életem ahogy, hogy az okokat és a miérteket ne a mostani életemben keressem, hanem a múltamban...ne ezen létformám múltjában, hanem az előzőekben. De ehhez már némi nyitottság kell a különféle keleti filozófiák és vallások felé.....hiszem, hogy mindennek oka van, hiszek a pozitív dolgok erejében, hiszem, hogy mindenki maga irányítja a sorsát, de azt is hiszem, hogy vannak pontok az ember életében, amik kikerülhetetlenek, legyenek ezek események, találkozások, érzések. Azt gondolom továbbá, hogy a látók ezeket a "fix" pontokat képesek előre megmutatni, de azt, hogy az utat két pont között hogyan járjuk be, nos az már csak rajtunk múlik....mindenesetre jól jön, ha megtudjuk milyen keresztet is cipeltet velünk a sors....
No comments:
Post a Comment