Manapság független, pontosabban egyedülálló nőnek lenni és kiigazodni a párkapcsolatok rengetegében nem egyszerű. 8 év társaslét után komoly fejtörést okoz megérteni a mai trendeket.
A twoo-s történetünkben ott hagytuk abba a story mesélésének fonalát, hogy megejtettük az facecontroll-t, mely egészen kellemesen sikerült. Ezek után határozott de annál hosszabb csönd következett, ugyan minden áldott nap beszéltünk, de mivel Anya megérkezett, ezért a találkozásunk újabb etapja napokat tolódott.
A dolog pozitív oldalát mutatja, hogy ugyan nem történt személyes meeting ez idő alatt, de day by day este 8-tól már skype-on lógtunk és késő estig folyt a dumcsizás....a helyzet számomra igen kellemes volt sőt mi több hízelgő....hiszen ha touching távolságra nem is, de valahol mégis együtt töltöttük a szabad időnk nagy részét..
Anya pénteken el, este mi meg már romantikusan andalogtunk a Duna parton, megnéztük a Parlament legújabb kivilágítását, melynek fényében csak úgy csillognak a sirályok...feszt azt képzeled, hogy radioaktívok a dögök =) na a viccet félre téve, egyébként a látvány gyönyörű, érdemes megnézni :)
Két nappal később újabb találkozást ejtettünk meg, ez most volt vasárnap :) Nem pont így lett tervezve, ugyanis szombat este sikerült tetemes alkoholt leküldenie aminek hatásfoka kisebb mértékben, de másnap is határozottan érezhető volt. Egy kellemes vasárnap estét kell elképzelni, kanapén ücsörögős valóvilág nézős, beszélgetős, bohóckodós....olyan ki nem hagynád típusú :)))
Ez idáig sztem mind szép és jó....és most jön a de amiért nem értem a mai kapcsolatokat. Kicsit olyan ez nekem, mint a csárdás....kettőt előre, egyet hátra. Merthogy hogy nézett ki régen a kapcsolati sztereotípia. Találkozol, szerelmes leszel, az első pár hónap maga a mámor, rózsaszín köd lila fátyollal....repülsz, lebegsz mint aki be van lőve, se kép se hang, nem látsz, nem hallasz, csak Őt látod....ha bárkit megkérdezel, hogy mire vágyik, az esetek 90%-ban ezt fogod visszahallani...hogy arra a mámoros érzése, az igazi libabőrözős hátborzongató szerelem amire vágyik.
És akkor megismerkedsz vkivel, úgy tűnik minden rendben, de nemhogy nem tudsz tervezni, mert ígérni azt senki sem mer, mert úr isten az má' felelősség, meg ha meggondolom magamat, akkor oda lehet vágni, hogy de hát ezt meg azt mondtad....szóval no promise, but so much fear. Merthogy olyan beton falakat építenek maguk köré az emberek, amikkel komplett kőműves brigádok sem bírnának. A fájdalomtól, vagyis talán inkább csalódástól való félelem olyan komfortzónába terelgeti az egyedülállót, ami a sz@r sz@r de ezt már ismerjük kategóriába sorolható...nem kell alkalmazkodni, nem borítja fel senki az életet, nem jön senki újabb ötletekkel, teljességgel a magad ura vagy....szóval piece and harmony....legalábbis ezt gondolja. Merthogy piece az van, de az egyedülálló lét minden, csak nem harmony. Legalábbis az én meglátásom szerint.
Szóval amikor már azt gondolnád, hogy hawaii dizsi kánaán, végre egy normális pasi, akkor egyszercsak lép kettőt hátra, mit kettőt, kettőt a köbön, te állsz és nem érted, hiszen nem hisztiztél, nem csapkodtál, most mégis ott állsz a telefonnal a kezedben és várod, hogy a nyomorult megszólaljon, és kivillanjon a kis boríték jel.
Megfogadod, hogy nem aggódsz és nem idegeskedsz, nem gyártasz elméleteket, ami már csak azért is nagy teljesítmény, mert nőböl vagy, a 2-essel kezdődő személyi számod születésedtől magában hordozza a genetikusan öröklődő elmélet és konspiráció gyártás minden képességét...szóval állsz és vársz. Mert mit tudsz tenni. Igyekszel teret is időt hagyni, és újra elmondani, hogy nem akarsz sem férjhez menni, sem két nap múlva 3 gurulós bőrönddel a lakása előtt ácsorogni, hogy csá baby, megjöttem...nem akarod felborítani az életét, vagy legalábbis nem azonnal, és semmit olyasmit nem szeretnél, amit ő esetleg terhesnek tart. És a miértre a válasz? Miért lennél hajlandó mindezekre? Egyszerűen azért, mert a másik megmozdított benned valamit, amit nem tudsz, vagy talán már tudsz, csak nem mered önmagadnak sem bevallani (neki meg pláne, mert azzal még inkább ráhoznád a frászt), hogy mi az, és úgy érzed, hogy megéri a várakozást......
Azt hiszem végső konkulzióként az tudnám leszűrni, hogy a mai pasik bátorságának hiánya nem az ismerkedésnél hibádzik. És itt most helyesbítenék is azonnal, hiszen ez ma már nemcsak a pasikra, de sajnos a nőkre is igaz. A facecontrollig való eljutás akadályát már nagyon sokan igen frappáns módszerekkel ugorják meg, vannak akik külső advantage dolgokra alapoznak, mások inkább észbeli képességeikkel próbálják levenni lábáról a gyengébbik nemet..A fő buktató ezután jön. Az igazán nagy falat az elhatározás, hogy ketten együtt dönteni, hogy Ok, akkor fussunk neki és adjunk egy esélyt, mert mit veszíthetünk.....azt hiszem jobb elbukni egy legalább megpróbáltam dolog után, mint meg sem kísérelve kullogni vissza a biztonságot nyújtó komfort háttérországba.....
No comments:
Post a Comment