Néha olybá tűnik, hogy a hely ahol nap, mint nap tiszteletemet teszem, heti két alkalmat kivéve nem is a munkahelyem, hanem a hárshegyen bezárt elme és gyógyintézetének kihelyezett vidéki szanatóriuma....némely napokon, mint pl. a mai is simán megkapnánk a diliflepnit azok után ami benn folyik....azt gondolom nem nehéz elképzelni, hogy mennyire sírtunk a röhögéstől, mikor nyitás előtt, amikor még a konyhán a napi előkészületek folynak az egyik szakácsunk egy háromszögre hajtogatott konyharuhával a fején az olajsütő fölött görnyedve, miközben cseréli a használt olajat, az ellopták az oroszok a tankot c. nagy sikerű dalt énekli...de amolyan Juci nénis figurára véve, öregasszonyos fenék riszával megspékelve, s mikor a dal véget ér, meghallgathattuk, élet bölcseleteit az életszínvonalat és a vércukor szintjét párhuzamba állítva....
Ez azért hiányozni fog.... =)
No comments:
Post a Comment