Természetesen, hogy az előző bejegyzésben írottak, tehát a munkahely váltás nemcsak engem, de Emmát is érintette. Nem is bántam, hogy a dolog így alakult, bár semmi bajom a falusi élettel, de össze sem lehet hasonlítani egy városban felnőtt gyerek és egy vidéki lurkó szemléletét....Isten ments, hogy bármit is kritizáljak, hiszen nagyszerű emberekkel ismerkedtem meg, a többségüket sokkal többre értékelem, mint sok bp-i ismerősömet, de a lehetőségek palettája Bp-en lényegesen nagyobb...és ez sajnos tény....
Szóval Emmából is ismét bp-i lány lett. Sikerült oviba is beiratkozni, ugyan nem a körzetileg hozzánk tartozóba, sőt ráadásul jól ki is esik nekünk, abszolút nincs jó helyen, de így év közben nem tudtam válogatni.
Amíg zajlott a költözködés (ami három tömbbel van odébb, mint ahol a régi lakás volt) Emma Apunál maradt, nem lett volna értelme, hogy láb alatt legyen...
Aztán végre sikerült mindennek a helyére kerülnie, és a mázsányi játék is megtalálta a maga helyét. Egy csütörtök és egy péntek volt, amit itt töltöttünk első menetben, pénteken délután mentünk Apuhoz ismét. Vasárnap, amikor elindultunk haza (Bp-re), Emma azt mondta Apunak, hogy "Nagyapa, most akkor elköszönünk, mert megyünk HAZA Anyával"....két napot töltött akkor még csak itt, és már azt mondta, hogy haza....annyira boldog voltam, hogy ezt az akadályt is ilyen jól vette a kisasszony.
Az oviba való beilleszkedéssel sem volt gond, szerzett is egy kis barátnőt, úgyhogy probléma kipipálva...
De hogy ne legyen egyszerű az életünk, menet közben sikerült összeszedni egy jó kis középfültő gyulladást....egyelőre még mindig ennek a kiheverése folyik, úgyhogy annyit tudok mondani, hogy gyógyulunk, gyógyulunk....
No comments:
Post a Comment