Folytatás....

Hosszú, hosszú szünet után úgy döntöttem, hogy folytatom kis életünk szösszeneteinek leírását...
Többek is követték anno, és hát igen, abbahagytam a vezetését.

Írnék egy rövid körképet rólunk :

Boldog családi életet élünk, immáron hárman (négyen, ha a kutyát is beleszámoljuk). Hosszas várakozás előzte meg a boldogságom eljövetelét, de immáron egy éve stabilan foglalunk helyet egymás életében, nemcsak a jelenben, hanem a jövőt illetően is, ami számomra nemcsak megnyugtató, de boldogsággal is tölt el.
Emma még mindig oviba jár, és ez így is marad még egy évig, úgy döntöttünk, hogy a kisebbik rossz, illetve a kockázat mentes megoldás, ha marad még egy évet az óvoda intézményében, mintsem rizikózva nekivágjunk az első osztálynak szeptembertől. Nem lenne fer, ha éppen csak betöltött 6 éves korával azt várnánk el tőle, hogy ugyanazt a szintet hozza, mint a most 7 évesek.

Hamarosan többet írok, egyelőre csak jelezni szerettem volna, hogy folyt köv. hamarosan.

Július 7. Monor, Dog Frezbee

Múlt héten Szadán jártam szombaton egy dog frezbee versenyen. Az eseménynek nem pusztán szabadidő töltés volt a célja, de hosszú idő után ismét találkoztunk Gabival, az unokanővéremmel. Mondják, hogy az ember életében a család a legfontosabb, ennek hiányát nem is feltétlen érzed, de amikor megpróbálod összerakni a mozaikokat, és esetleg a kísérlet jól sül el, akkor érzed, hogy mennyire igaz a fentebb említett mondat.

Szóval Szada, Dog Frezbee. Emma Attiláéknál volt, így egyedül vettem részt ezen, ellenben tegnap, a következő fordulón, Monoron, már Emmával együtt. Különféle versenyszám volt erre, és nagy örömömre Emmának a dolog annyira megtetszett és meglepően tehetségesnek is bizonyult, hogy megfordult, hogy a szeptember 15-ig Pécelen megrendezésre kerülő verseny napon, junior kategóriában elindul. 

Persze addig még sokat kell gyakorolni :)

lépésről lépésre

ez is megtörtént :) 3asban...(pontosabban négyesben, a nagy fröccs-ben ott vana kutya is)

:) Its meeeee :)))

Alagi Díj - Kincsempark - vissza a gyökerekhez....

Délután, miután Attiláéktól elhoztam Emmát, kiruccantunk a Kincsemparkba, hogy régi kedves elfoglaltságunknak hódoljunk, mégpedig a lóverseny sportnak.
A munka és lakhely váltás miatti folyamatos tennivalók miatt igen kevés időnk maradt erre a hobbinkra, és bavallom, hogy igen jól esett megint egy kis istállógőzt szimatolni :)

Képes beszámoló itt

   

Körbekapcsolás - kis család - nagy család

Emma középfültő gyulladása újabb megoldandó problémát vetett fel. Ha nem tud óvodába menni, akkor hogy oldjam meg, hogy dolgozni tudjak menni.

Apu biztos pontnak tűnt idáig, nem is volt baj, egészen addig, amíg ő is le nem betegedett a múlt héten. Vmi nyavaját sikerült összeszednie. Itt álltam, hogy na akkor most mi legyen. 

Egy szerencsés találkozás hozott megint abba a helyzetbe, hogy Attila és köztem elkezdődjön a kommunikáció és Emma láthatásának konkrét megszervezése. Szerencsére, a lehető legjobbkor olvadt meg a jég, így Attila és  Jutka közreműködésével Emma felügyelete is megoldódott. Az egyensúly kényes, és nagyon friss ez a helyzet, de igyekszünk konstruktívan együttműködni Manó érdekében. 

Másrészről rá kellett döbbenjek, hogy bármiféle magánéletet szeretnék élni most és a jövőben, azt csak úgy tudom "elkezdeni", ha van szabad időm saját magamra. Így ennek az átbeszélését szorgalmazzuk most, hogy ezt is meg tudjuk szervezni. 

Hiszen Emma betegsége hozta ezt a helyzetet, de célszerű lenne rendszert vinni a dologba, hogy mindannyiunk egy normális és teljes életet élhessen. 

Körbekapcsolás - én

           A rólunk című híreken belül ez mindig a legkomplikáltabb...én. Mert hát igyekszem megállni a helyem mint anya, és mint dolgozó nő, ellenben azt kell mondjam, hogy a válás óta a magánéletem, pontosabban amióta visszajöttünk Új-Zélandról ez az életem legváltozékonyabb szegmense.
Már több posztot is írtam, hogy manapság mennyire nehéz normális párt találni, és mennyire megváltoztak a kapcsolati sémák, akár csak az elmúlt 10 évhez képest is.
Mert emlékszel, anno tudtam, hogy az első találkozás és csók után született egy döntés közöttünk (én és Attila között), ma pedig még sokadik találkozás után sem tudhatod, hogy vajon megszületik e a döntés két ember között, vagy sem.
            Szóval, mint ahogy azt már írtam, egy kis tréfa áldozataként, de év elején felregisztráltam egy netes oldalra...nem sok reményt fűztem hozzá, de ha már ott voltam, úgy voltam vele, hogy miért ne.
Jöttek mentek a levelek, és volt akivel találkoztam is. Az első ilyen, mint ahogy azt már itt is leírtam, egy bankban dolgozó, pénzügyi tanácsadó volt, aki szimpi volt, de sajnos többre értékelte a féktelen bulizásokat, mint egy "kapcsolatot". Majd kis idő múlva találkoztam egy vállalkozóval, aki pedig a munkát és az üzletet helyezte előtérbe, így sajnos őt is kiszavaztuk a játékból. Újabb találkozás, újabb remények...és ez most tényleg jól indult, olyan villámcsapás érzetet keltett, és ez maradt is a következő találkozásoknál. De, mint ahogy semmi sem működik amire nem fordítunk kellő időt, a túl sok munka itt is közbeszólt, és úgy távolodtunk el a másiktól (szándékosan nem használom az egymástól szót), mintha vadidegenek lettünk volna. Szó nélkül léptettem ki az életemből, melyet még néhány szemrehányó telefonhívás követett a részéről, de az már inkább sértett férfiúi büszkeségéből fakadt. A slussz poén már csak az volt, amikor kiderült - nem volt elég ügyes a facebookon - hogy az állítólagos válása még nem abszolválódott....erre mondanám, hogy szánalmas....
            Mindezek közben szintén az említett oldalról megismerkedtem valakivel, aki kezdeti bosszantó stílusa ellenére már az elején megfogott. Az első találkozás mégis sokáig váratott magára. Viccesen hangzik, de defektet kaptam, és őt hívtam fel segítségért. Akkor még találkozgattunk az imént említett "szélhámossal", így kissé zavarban voltam, mikor alig egy héttel később újabb ügyből kifolyólag felhívtam, ugyanis ismét szükségem volt segítségre. Emma középfültő gyulladása késztetett, hogy újra találkozzunk, pedig akkor már tudtam, hogy ezzel elindítok egy lavinát. Már első pillantásra azt mondtam, hogy hűűű, és magam is meglepődtem, hogy az akkor, a másik fél irányába érzett eddig biztosnak hitt érzéseim egyetlen pillanat alatt váltak szélfújta, oszlódó érzelem foszlányokká. A Budapest - Bogács távolság és vissza leautózása, és az összezártságból létrejövő bensőséges és egyre fokozódó hangulat meghozta a hatását...és ahogy lenni szokott elcsattant az a bizonyos első csók....amit azóta számtalan követett és aminek idestova lassan 2 hónapja.
Nem vagyunk egy hullámhosszon érzelmi téren, sőt rengeteg dolog van, amit másképp csinálunk, másképp élünk meg...de megtanultam, hogy örüljek minden egyes napnak amit vele tölthetek, értékelek minden beszélgetést és telefon hívást. Rájöttem, hogy nem azon kell görcsölni, hogy mi lesz jövőhéten, vagy épp egy hónap múlva, nem azon kell agyalni, hogy vajon meddig leszünk egymás életének a részei....most élek, ebben a percben, ebben a pillanatban....megértettem, hogy lehet úgy is szeretni valakit, hogy nem akarjuk leláncolni és korlátok közé szorítani. Hiszen egy kapcsolat két ember döntése, legyen az bármilyen. Ha az életem része akar maradni, akkor az marad, ha nem, akkor tehetek bármit, akkor is elveszítem.
Van egy mondás, engedd el, és ha visszajön, akkor a tiéd, ha nem, akkor sohasem volt az.....

Körbekacsolás 2. rész - Emma -

Természetesen, hogy az előző bejegyzésben írottak, tehát a munkahely váltás nemcsak engem, de Emmát is érintette. Nem is bántam, hogy a dolog így alakult, bár semmi bajom a falusi élettel, de össze sem lehet hasonlítani egy városban felnőtt gyerek és egy vidéki lurkó szemléletét....Isten ments, hogy bármit is kritizáljak, hiszen nagyszerű emberekkel ismerkedtem meg, a többségüket sokkal többre értékelem, mint sok bp-i ismerősömet, de a lehetőségek palettája Bp-en lényegesen nagyobb...és ez sajnos tény....
Szóval Emmából is ismét bp-i lány lett. Sikerült oviba is beiratkozni, ugyan nem a körzetileg hozzánk tartozóba, sőt ráadásul jól ki is esik nekünk, abszolút nincs jó helyen, de így év közben nem tudtam válogatni.
Amíg zajlott a költözködés (ami három tömbbel van odébb, mint ahol a régi lakás volt) Emma Apunál maradt, nem lett volna értelme, hogy láb alatt legyen...
Aztán végre sikerült mindennek a helyére kerülnie, és a mázsányi játék is megtalálta a maga helyét. Egy csütörtök és egy péntek volt, amit itt töltöttünk első menetben, pénteken délután mentünk Apuhoz ismét. Vasárnap, amikor elindultunk haza (Bp-re), Emma azt mondta Apunak, hogy "Nagyapa, most akkor elköszönünk, mert megyünk HAZA Anyával"....két napot töltött akkor még csak itt, és már azt mondta, hogy haza....annyira boldog voltam, hogy ezt az akadályt is ilyen jól vette a kisasszony.
Az oviba való beilleszkedéssel sem volt gond, szerzett is egy kis barátnőt, úgyhogy probléma kipipálva...
De hogy ne legyen egyszerű az életünk, menet közben sikerült összeszedni egy jó kis középfültő gyulladást....egyelőre még mindig ennek a kiheverése folyik, úgyhogy annyit tudok mondani, hogy gyógyulunk, gyógyulunk....

Körkapcsolás....ami mostanában történt - munka -

Már többen megreklamálták, hogy mi van, miért nem írom mostanában az oldalt.
Gyors körbekapcsolás akkor az életünk jelenlegi helyzetéről....

Kezdjük a lavina indulás sorrendjében:

1. Munka
Mint tudjátok, a Rózsában töltött idő szakmailag ugyan teljesen rendben volt, ám rengeteg időmet és energiámat vette el. Minden hétvégén dolgoztam, így az az idő, amit Emmával együtt tudtunk tölteni, nos ez eléggé lecsökkent, illetve a hétvégékről áttolódott a Hétfőre és Keddre...(ezek voltak a szabadnapjaim).
De nem panaszkodom, hiszen sokat tanultam itt is. Csapatban dolgozni, irányítani....ez mind jól jött később.
Szóval elég lett ebből a világból, és megkezdődött az álláskeresés, természetesen Bp-en. Utazási irodában gondolkodtam, mert annak van fix munkarendje.
Elkészült egy ütős önéletrajz, aztán jöttek az interjúk szép sorjában. Egy baráti látogatásnak induló találkozó után pár héttel később a volt irodám, a TCD Holiday állásajánlatát tudhattam magaménak. Nagyon megörültem, hiszen ismert hely, közeg, ismert utak....teljesen jó :)
Aztán jó pár héttel később jött egy telefon hívás, mely szerint a biztosnak hitt állás már nem az enyém, egyéb okok miatt egy fiatal hölgyet vettek fel azonnali kezdéssel....amit eddig stabilnak gondoltam, most teljesen bizonytalanná vált. Ráadásul ahogy az idő előre haladt, elkezdtem lakás és óvoda után is nézelődni, illetve egyeztetni....
Nem volt mit tenni, el kellett kezdeni ismét állás után keresgélni, és persze levonni a konzekvenciát, hogy mindent a pénz irányít, és a személyes megállapodás semmit sem ér.....na mindegy. Tudomásul vettem, és igyekeztem az újonnan kialakult helyzetet megoldani.
Találtam is egy hírdetést a profession-on, jelentkeztem rá. Egy utazási irodát kellett elindítani 0-ról. Mondom ez jól hangzik, jött is az első interjú. Több, mint 2 hónapig mentek a tárgyalások.
S mindeközben újabb hívás érkezett a TCD-től, mely szerint akit felvettek bedobta a törölközőt, és kilépett. Szóval az állás ismét az enyém....hát elég vegyes érzelmek kezdtek el pörögni bennem. Egyrészről a dolog jól jött, hiszen ez megint vmi biztosnak tűnő dolog, másrészről bosszantott, mert ez a ló nincs...tipikus esete. Azt meg már mégse....de mivel a másik irodával még nem vergődtünk zöld ágra, így mondtam, hogy OK. De természetesen értesítettem őket, hogy menet közben én tárgyalásban vagyok mással is, ami ráadásul lényegesen nagyobb szakmai kihívás, és persze anyagilag is sokkal jobban kifizetődő (ez ugye egyedülállóként nem utolsó szempont). Az új iroda csak húzta húzta az időt, halogatta a döntést...a TCD-hez való belépésem pedig napról napra közeledett. Végül elkönyveltem, hogy az újak nem komolyak, ha ennyi idő nem volt elég nekik, hogy én kellek e vagy sem, akkor nincs miről a továbbiakban beszélni. A TCD-vel lebeszéltük a fizut, a belépés napját, mindent. És persze amint az ilyenkor szokott lenni, két nappal belépés előtt újabb találkozóra invitált az iroda, és örömmel közölték, hogy megkaptam az állást....nem volt idő mérlegelni, és a nullák száma is sokat nyomott a latba...tudtam, hogy amit teszek messze megkérdőjelezhető, és egyáltalán nem tisztességes...de végül döntöttem. Az új iroda lett a választott hely. Most azon dolgozom, hogy a TCD-vel eddigi jó kapcsolatunkat valahogy helyre tudjam hozni....az első lépést már megtettem, de hosszú út lesz még amit be kell járni.
Tehát május 1-el kezedtem meg a munkát az új irodában (LeZora) iszonyat meló, rengeteg tennivaló....de ezekről majd később.... :)